Osztrogonácz Miklós: Apám régi medrekről mesél

A regény a 19. századi folyamszabályozásokat mutatja be, illetve egy hajdani archaikus állapotot, mely innen nézve idillinek tűnhet, a maga korában azonban megvoltak a nehézségei. Osztrogonácz Miklós legújabb regényében olyan témát jár körül, mellyel hazai szépirodalmunk még adós: miként hatottak a 19. századi mederrendezések a Duna és az ártér hasznából élő emberek életére. A halászaton kívül a révészek, a hajóácsok, a vízimolnárok, a hajóvontatók archaikus világa is bemutatásra kerül.

A 19. század és a reformkor a modernitást hozza magával, melyet a társadalom túlnyomó többsége jó szívvel köszönt, némely rétegek azonban régi világuk pusztulását látják benne. A halászok megélhetését a Duna kanyarulatainak átvágása és a nagy horderejű töltésépítések veszélybe sodorják. Ebbe a zavaros korszakba születik bele Herczog Felicián, egy régi bajai halászcsalád leszármazottja. Apja, Herczog Antal, a helybeli céh elnöke már egészen kicsi korában magával viszi, hogy a gyermek a nyári hálóhúzásokkor beleszokjon ősei életébe.

Feliciánt jogi pályára szánja, mely ellen a fia fellázad, idővel azonban belátja, hogy a jog jó lehetőséget biztosít majd a halászcéh számára. Az életüket azonban megkeserítik a század forrongásai, amelyek hatással vannak Baja kiváltságos mezővárosának fejlődésére Mindeközben Herczog Feliciánnak a saját démonaival is meg kell küzdenie: házasságát ugyanis egy súlyos tragédia széteséssel fenyegeti.