Kota Johanna: Édesem

Szervusz, édes! Örülök, hogy végre megismerhetlek. Mondd, játszanál velem?! Én már oly régóta unatkozom. Tudod, mit? Fogócskázzunk! Nézd, itt vagyok, Kőszobra a káprázatnak. Kapj el, győzz le engem, hogy ne kelljen téged tönkretennem. Vôrnious girbegurba utcáit szörnyetegek koptatják. Azt fogják mondani, ez az egész csak játék és mese. Ne higgy nekik! Minden szavuk kelepce, és az emberiség esik foglyul benne. Én tudom, hiszen belőlük eredek, köztük járok… s vajon egyszer majd azzá válok? Ó, nem, én hiány maradtam. Ők fogantak bennem, gyermekei kietlen űrtereknek. Désirée az ártatlan és naiv kislány, akit ural szorongása. Delphine a szadista, élvezkedő őrület, mely nem ismer határokat. Deuraveaux pedig a diktatúra kegyetlen fegyelme, melynek szigorú szabályok alkotják a gerincét. Nem azt kérem, hogy olvass el, édes. Arra bárki képes. Fogd meg a kezem, és engedj magadba! Neked szükséged van rám. Én pedig magamnak akarlak.