SZITA GÁBOR: Szita – kötő

Egy fiatalember, aki veszi a (szalma)kalapját, és elindul. Aki azért megy el, mert ráébred a világra. Idegesítő!

Akkor „oly korban” éltünk, amikor ráébredni, meg felfedezni nem volt helyes. Azután olyan kor végén jártunk, amikor a ráébredések – emberéletek bedarálása nélkül is – lassacskán elfogadhatóvá váltak.

Amolyan lázadós, ficánkolós szinten. Legalább annyira, hogy egy fiatal, négy szárnyon „zümmögő” lélek – mint egy szitakötő – a társaival együtt, vagy éppen nélkülük, elindul abba a világba, ami addig messzi, zárt, fura képződménynek tűnt.

Egy ilyen szalmakalapos fazon – történetesen Szita Gábor – vállalásairól és utazásairól olvashatunk ebben a kalandokkal teli könyvben.